Bella �s Edward

" - �s akkor az oroszl�n beleszeretett a b�r�nyba... - suttogta, �s �n lehajtottam a fejem, nehogy megl�ssa, milyen boldog izgalmat keltett bennem ez a sz�.

- Micsoda buta b�r�ny! - s�hajtottam.

- Micsoda beteg, mazochista oroszl�n!"

"Az �letem egy v�gtelen �jf�l volt. Hogy lehet akkor, hogy most m�gis felkel a nap, az �jf�l k�zep�n?"

"Valah�nyszor hideg keze meg�rintett, a sz�vem mindig megl�dult. K�t ilyen alkalommal l�ttam valamit az arc�n, ami arra vallott, hogy k�pes meghallani a sz�vver�semet."

"Alkonyat van megint. �jra v�ge van valaminek. B�rmilyen t�k�letes is egy nap, mindig v�get �r."

"D�bbenetes, milyen hirtelen elsz�llt a fojtogat� f�lelem, d�bbenetes, milyen t�k�letes biztons�gban �reztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangj�t."

"Ha l�tezik egy�ltal�n kell� sz�m� tan�bizonys�ggal al�t�masztott besz�mol�, h�t a v�mp�rokr�l sz�l� ilyen. Nem hi�nyzik semmi. Hivatalos jelent�sek, k�zismert szem�lyek - orvosok, papok, rend�rb�r�k - esk� alatt tett, �r�sbeli nyilatkozatai: egyetlen jog�sz sem k�v�nhat enn�l meggy�z�bb bizony�t�kokat. �s m�gis, ugyan ki hisz a v�mp�rokban?"

A k�s�rtetek �s d�monok eg�sz hatalmas, s�t�t birodalm�ban nincs m�g egy olyan sz�rny�, annyira gy�l�lt �s rettegett l�ny, mely ugyanakkor m�gis oly f�lelmetes vonzer�vel b�r, mint a v�mp�r. E l�ny maga ugyan se nem k�s�rtet, se nem d�mon, m�gis r�szesedik ezek s�t�t term�szet�b�l, �s rendelkezik mindkett� rejt�lyes �s h�tborzongat� tulajdons�gaival.

"Az a tudat vigasztalt, hogy ha m�r meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes c�l�rt, �ppens�ggel. �s ez az�rt sz�m�t valamit."

"�s azzal �jra k�t keze k�z� fogta az arcomat. Elakadt a l�legzetem. Habozott - de nem a szok�sos �rtelemben, emberi m�don. Nem �gy, ahogy egy f�rfi hezit�l, miel�tt megcs�kol egy n�t, de szeretn� el�bb kipuhatolni, mik�nt fog a n� reag�lni. �s nem �gy, amikor az�rt habozik, hogy meghosszabb�tsa a pillanatot, a v�rakoz�s eszm�nyi pillanat�t, amely n�ha jobb, mint maga a cs�k. Edward az�rt habozott, hogy kipr�b�lja mag�t, hogy l�ssa, biztons�gos-e a dolog, hogy megbizonyosodj�k r�la, m�g mindig ura �nmag�nak."

"Ha valaki halhatatlan, az, �gy l�tszik, v�gtelen t�relemmel is rendelkezik."

"Csak az�rt, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nek�nk... ez m�g nem jelenti azt, hogy nem d�nthet�nk �gy, hogy f�l�be kereked�nk a v�gzet�nknek... egy olyan v�gzetnek, amit egyik�nk sem maga v�lasztott."

"Vele az id� �s a t�r egyetlen zavaros k�dbe folyt �ssze mindah�nyszor, �s �n mindkett�r�l teljesen megfeledkeztem."

"A b�tors�g egy ponton t�l m�r �r�lts�g."

"Ahogy az arc�t megl�ttam, megd�bbentem - annyira elgy�t�rt, majdhogynem f�jdalmas volt, �s olyan hihetetlen�l vad �s gy�ny�r�, hogy megint fellobbant bennem a v�gy, hogy meg�rintsem."

"Ha csak eszembe jutott a hangja, a hipnotikus pillant�sa, m�gneses vonzereje, akkor semmi m�st nem akartam, csak vele lenni, most mindj�rt. M�g akkor is, ha... de erre nem akartam gondolni. Legal�bbis nem itt, egymagamban."

"Ha az �let val�ra v�ltja legmer�szebb �lmodat, akkor nincs mit megb�nnod, ha ez az �lom azt�n v�get �r."

"Ott van p�ld�ul (...) a f�lt�kenys�g. Sz�zezer k�nyvben olvastam r�la, l�ttam, amint a sz�n�szek elj�tssz�k ezer k�l�nb�z� sz�ndarabban �s filmben. Azt hittem, err�l az �rz�sr�l mindent tudok, amit tudni lehet. De eg�szen megd�bbentett."

"Miel�tt megismertelek, Bella, az �letem olyan volt, mint egy holdtalan �jszaka. Nagyon s�t�t, de az�rt akadtak csillagok, az �rtelem apr� f�nypontjai... Azt�n egyszer csak te �tsz�guldott�l az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden csupa sz�ps�g �s ragyog�s lett. Amikor elv�ltunk, amikor a meteor lehullt a l�that�r m�g�, minden els�t�t�lt. Csakhogy a szememet m�r elvak�totta a f�ny: nem l�ttam t�bb� a csillagokat. �s �gy m�r nem volt �rtelme semminek."

"N�zz magadra, Bella! �s mondd, hogy nem vagyok egy sz�rny."

"...De meg�zleltem a v�redet, �s soha m�g v�r nem �zlett a tiedn�l jobban..."

Breaking Dawn

You... don't ... want me?????? ( Te nem akarsz engem???)